Vissza a kezdő oldalra

Templomunk
Dézsma ház

Uzd

Sárszentlőrinc - Birkajárás (Tolna megye) 1997

A falutól Északra, a Sióparton emelkedő dombon egy 1953-as légifotón halványan sáncnyomok látszanak. Terepbejárás során bebizonyosodott, hogy az ártérből néhány m-rel kiemelkedő, ovális dombot kettős árok és sánc övezi. A sűrű bozóttal fedett területen a felszínen leletet nem találtam. A várat 1995-ben felmértük, e munkában Nováki Gyula és Miklós Gergely P vett részt. Miután az erődítés korát a felszíni nyomok alapján nem lehetett meghatározni, szondázó ásatást végeztem.

A szondázó ásatás során kutatóárkokkal átvágtuk a sáncot, a lakóterület peremét és a belső terület néhány kiemelkedő pontját. Az átvágás metszete szerint a belső, V alakú árok szélessége kb. 6 m, mélysége kb. 2 m volt. A szerkezet nélküli sáncot az árokból kitermelt földből emelték.

A lakóterületet az árkokon és a sáncon felül a domb peremén körbefutó paliszád is védte: ez három sor cölöpből állt.

A vár belsejében két kutatóárkot és egy szelvényt nyitottunk: az ezekben talált cölöplyukak faszerkezetű épület(ek)re engednek következtetni. Az épület(ek) méretét, elhelyezkedését azonban csak nagyobb méretű ásatással lehet megállapítani.

A védett területen összesen kilenc sírt is feltártunk: az éK-DNy-i tájolású, lesarkított téglalap alakú sírgödrökben levő vázak mellett megmaradtak a koporsónyomok is. Egy kivételével valamennyi sír melléklet nélküli volt. Csupán a 7. sírban nyugvó kisgyermek koponyájánál találtunk egy horgaskapcsot. A sírok késő középkoriak lehetnek.

Az ásatási megfigyelések szerint ezen a dombon a legkorábbi település a bronzkorban létesült. Később a római korban laktak itt, majd a kora árpád-korban, árpád-korban. Az erődítést a 14. században létesíthették. A feltehetően 16. századi temetkezés idején a sáncnak, ároknak valószínűleg nem volt már szerepe. A kb. 80 x 50 m kiterjedésű lakóterület - nagysága és kora alapján - nem kisvár, hanem inkább castellum lehetett, amely a közeli Al-Egres nevű faluval lehetett kapcsolatban.

Miklós Zsuzsa

Karddal védték a sárszentlőrinci templomot

Ismét egy érdekes tárggyal gyarapodott a megyei múzeum. A sárszentlőrinci származású, de évtizedek óta Szekszárdon lakó Somogyi Istvánné a megyei múzeumnak ajándékozott egy XVIII. századi kardot, mely apáról fiúra szállva pont 250 éve van a sárszentlőrinci Fördős család tulajdonában. Nagyapja és édesapja elbeszélése szerint ez azonos avval a fegyverrel, melyet Sántha Károly lelkész „A sárszentlőrinci ág. hitv. Evangélikus Egyházközség története" című munkájában említ. E szerint a pécsi püspök 1742-ben a helybeli templomot erővel vissza akarta venni az evangélikusoktól „de a helybeli lakosság (a két Fördős kivont karddal a templom ajtajához állott) ezen szándékában őt megakadályozta".

A nemesi származású- tehát a kardot jogosan viselő és használó - Fördős család azóta két ágra szakadt. Egyik ág a közeli Uzdra költözött, míg a másik Sárszentlőrincen maradt. Ez utóbbiak utolsó élő leszármazottja az az ajándékozó, aki úgy döntött, hogy a háború idején az orosz katonák elől dugdosott, sőt földbe is rejtett családi ereklyét a múzeumnak ajándékozza, hogy a kard és története ott megőriztessen. Az évszázadok alatt kissé megrongálódott markolatú fegyver előbb a restaurátorok kezébe, majd onnan a történeti osztály fegyvertárába kerül.

Dr. Gaál Attila