Vissza a kezdő oldalra

Hírességeink


Dr. Balassa János

1814. máj. 5 (Sárszentlőrinc) - 1868. dec.9. (Pest) 

Evangélikus, sebész, egyetemi tanár. Orvosi tanulmányait Bécsben fejezte be. Kolletschka, Skoda, Rokitansky tanítványa. 1839-től műtőorvos a bécsi sebészeti klinikán. 1841-től másodorvos, majd helyettes főorvos a bécsi közkórházban. Hosszabb külföldi tanulmányút után 1843-tól (29 éves korától) a sebészet nyilvános rendes tanára a pesti egyetemen.

Az általa létrehozott tudományosan megalapozott magyar sebészetet világszínvonalra emelte.
A szabadságharc lendülete magával ragadta legjobb orvosainkat, így a pesti egyetem nagyhírű professzorát is. 1848-49-ben az egyetem orvosi karának igazgatója. ...

Bővebben ...


Dr. Csepregi Béla

1914. április 22. és 2004. április 22., illetve Orosháza és Sárszentlőrinc között hosszú az út. A Dunántúlról (Nemesdömölk, Zomba vidékéről) származó és egyházunknak több lelkészt, esperest, tanítót is adó Csepregi család Orosházára települt át, hogy vallását szabadon gyakorolhassa. Csepregi Béla szülei földművesek voltak, és kilenc gyermekük született. Béla a Hódmezővásárhelyi Református Gimnáziumban tanult, majd az Eötvös-kollégiumba készült, mivel magyartanár szeretett volna lenni. Ám amikor a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben testvérekre talált, másképp döntött: a soproni teológiára jelentkezett. ...

Bővebben ...


Lázár Ervin

A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári ciszter gimnáziumba iratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen.

1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek. ...

Bővebben ...


Sánta Károly

1840. október 22-én született Kecskeméten. 8-gyermekes családban nevelődött. Vele született költői hajlamát környezeti hatások is érlelték. A kecskeméti evangélikus elemi iskolában tanulta a betűvetést, ahol 18 évvel előtte Petőfi Sándor is. A kecskeméti református gimnáziumból az 5. osztály elvégzésére Sopronba látogatott, talán csak azért, hogy Lehr Andrásnak, Petőfi tanárának a lábához is odaüljön, hacsak egy évre is. Pesti teológusként Székács József és Szász Károly bíztatják versírásra, s Arany Jánosnak is bemutatják, aki helyet ad verseinek a Koszorúban. Lelkészi szolgálatát felszentelése után 1866-ban Sárszentlőrincen kezdte, ahová véglegesen vissza is tér három gyülekezetben (Tolnanémedi, Sand, Várpalota) végzett lelkészi szolgálata után 1876-ban. Nagy szerepe volt a Petőfi-kultusz ápolásában, a költő sárszentlőrinci diákoskodása ismertté tételében. Ezt írja  Petőfi költővé fejlődésével kapcsolatban: "Kecskemét és Lőrincz magyar levegője, lesz a nagy költőnek magyar nevelője". De tudat alatt tartalmilag ezeket a helyeket saját költői pályája bölcsőjének is érzi. ...

Bővebben ...


Zsivora György

(Sárszentlőrinc, 1804. aug. 25. - Bp., 1883. nov. 30.): kúriai tanácselnök, az MTA l. tagja (1833). 1827-től ügyvéd, 1848-ban a hétszemélyes tábla előadója. 1860 - 61-ben Csanád vm. főispánja, Deák Ferenc híve. Az 1861. évi országbírói értekezleten az osztrák általános polgári törvénykönyv fenntartása mellett foglalt állást a megfelelő korrekciókkal. 1864-től a -hétszemélyes tábla, 1869-től 1873-ig, nyugalomba vonulásáig a kúria tanácselnöke. Vagyonának egy részét (100 000 forintot) az MTAnak adományozta. A főváros közelében a Rákosmezőn okszerűen kezelt és kiváló tehenészettel ellátott gazdasága, valamint szőlészete volt. - Irod. Tóth Lőrinc: Emlékbeszéd Zs. Gy. felett (MTA Emlékbeszédek, II., 7. Bp., 1885); Sántha Károly: Zs. Gy., a nagy emberbarát (Bp., -1899). ...

Bővebben ...

Diebald
Diebald Károly
(Sárszentlőrinc, 1896 - Sopron, 1969. dec. 18.): fotoművész. A soproni reálisk.-ban tanult, majd a bp.-i műegy. mérnöki karán. Két év után megszakította tanulmányait, visszatért Sopronba és Horváth József akvarellista tanítványa lett. Megélhetését a Szivattyú-gyárban vállalt hivatalnoki állása biztosította. Érdeklődése a fényképészet felé fordult. Az 1932-ben megjelent Soproni Képeskönyv legnagyobb részét ő fényképezte. Elkészítette a Sopron város műemlékei c. munka képeit (1939). 1931-től fotoműterme és üzlete volt. 1945 után a műszaki egy. soproni karán megszervezte a fotolaboratóriumot és vezette nyugdíjazásáig. Fényképanyagát a Liszt Ferenc Múzeum (1956), az Erdőmérnöki Főiskola (1960), az Erdészeti Egyesület (1966) mutatta be. 1957-ben Bernben a Fédération Internationale de L'Art Photographique tagjai közé választotta. Jelentősek Sopron műemlék épületeiről készített felvételei. Fényképeit a Liszt Ferenc Múzeumban őrzik. - Irod. Loránt Ödön: D. K. (Soproni Szle, 1970. 1. sz.).
Petőfi SándorPetőfi Sándor
Petőfi Sándor (1823-1849), a magyar nemzeti költő, líránk máig első számú nagykövete a világirodalomban, rövid életének viszonylag szűk időkeretét töltötte Tolna megyében. 1831 és 1833 között donatista, azaz Donatus latin nyelvkönyve szerint tanuló kisgimnazista volt a sárszentlőrinci evangélikus iskolában, miután az akkor még tehetős szabadszállási vállalkozó, Petrovics István itt, e színmagyar faluban találta meg fia taníttatásának lehetőségeit. 1841-ben, már saját lábra állva, három hónapig vándorszínész volt a környéken. 1845-ben pedig - mint beérkezett költő - két ízben is vendégeskedett Borjádon.