Vissza az előző oldalra

Sánta Károly

1840. október 22-én született Kecskeméten. 8-gyermekes családban nevelődött. Vele született költői hajlamát környezeti hatások is érlelték. A kecskeméti evangélikus elemi iskolában tanulta a betűvetést, ahol 18 évvel előtte Petőfi Sándor is. A kecskeméti református gimnáziumból az 5. osztály elvégzésére Sopronba látogatott, talán csak azért, hogy Lehr Andrásnak, Petőfi tanárának a lábához is odaüljön, hacsak egy évre is. Pesti teológusként Székács József és Szász Károly bíztatják versírásra, s Arany Jánosnak is bemutatják, aki helyet ad verseinek a Koszorúban. Lelkészi szolgálatát felszentelése után 1866-ban Sárszentlőrincen kezdte, ahová véglegesen vissza is tér három gyülekezetben (Tolnanémedi, Sand, Várpalota) végzett lelkészi szolgálata után 1876-ban. Nagy szerepe volt a Petőfi-kultusz ápolásában, a költő sárszentlőrinci diákoskodása ismertté tételében. Ezt írja  Petőfi költővé fejlődésével kapcsolatban: "Kecskemét és Lőrincz magyar levegője, lesz a nagy költőnek magyar nevelője". De tudat alatt tartalmilag ezeket a helyeket saját költői pályája bölcsőjének is érzi

Sántha Károly számára Sárszentlőrinc volt költői pályájának a delelője s gazdag irodalmi munkásságának legjelentősebb helyszíne, ahonnan már csak a nyugalomba tudott elmenni (1911). Ezt igazolja nyomtatásban megjelent műveinek a puszta felsorolása is: Egyházi költemények (Kecskemét, 1869), Buzgóság könyve (Budapest, 1888), Őrangyal (imakönyv, Budapest, 1896), Ádventi és böjti imák (Brassó, 1898), Konfirmációi áldások (Budapest, 1899), Szent hangok (Budapest, 1899), Zsivora György, a nagy emberbarát (Budapest, 1899), Olajfalevelek (Budapest, 1901). De megírta a sárszentlőrinci evangélikus egyházközség történetét is (1910). Unokájáról írt soraiból pedig melegség árad: Dalok kis unokámról (1909). Katona József születésének 100. évfordulója alkalmából az ő ódája nyerte meg a kitűzött 20 darab arany  pályadíjat. Hazafias versei mellett családi versei édesanyjához, leányaihoz bensőséggel teljesek. Feleségét, a szelíd lelkű Kirchner Idát elsiratá versciklusa (1923) az 1924. évi Luther Naptárban jelent meg. Költői munkásságának legmaradandóbb értékét énekei jelentik. Énekeskönyvünkben 23 éneke található. Énekeiben a keresztyén hit igazsága, üzenete, bíztatása és ereje tündöklik. Szinte minden ünnepre, alkalomra írt éneket. Ezek olykor égbetörő himnuszok: "A hatalom Istenének, Zendüljön ajkunkon ének" (64), máskor a bűnbánat mélységébe vezetnek szűkszavúan, mégis mindent elmondva " "Úristen szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek" (311). Mondanivalójának a központja leggyakrabban Jézus személye, váltságműve, bűnbocsánata: "Örök Felség, szent Istenünk" Igazságod mérlegére Hulljon Jézus drága vére" (524).

A nyugalom éveit Budapesten töltötte, ahol írogatott 1928. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig. A Harangszó, melybe nem sokkal halála előtt még verset írt, és benne az evangélikus gyülekezet így búcsúzott tőle: "Miután eldalolta utolsó dalát a Harangszónak, mely valamikor az ő versével indult meg, anyaegyházunk dalos pacsirtája örökre elaludt"  De hisszük, hogy a Budapest-Farkasréti Temetőben síremlékén lantpengető angyalok nemcsak a "Lement a nap nyugovóra" verssorát jelzik, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy amíg énekeit éneklik, él hitének, költészetének és lelkének gazdag öröksége.


Szimon János

forrás: MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON